Bizek Emi, Szabó Ágnes
Elindultam, s azt kivántam hagyják!
De mások diktálták, melyik kövön lépjek át.
Ma sem hiszik el,
Hogy megy egyedül,
S hogy jó egyedül.
A burok se véd meg már
Az a sok lánc, visszaránt.
Már nincs más csak a vágyak
Miket magamba zártam.
Hát jó, néha félek
De végre rátaláltam
Hagyd, hogy egyedül járjam
Refrén: Túl az út felén, egy kopott zongorán
Eljátszom én, utam másik felét.
Túl az út felén féltett álmaim,
Még ne vegyék el, még ne törjék szét.
Sosem hittem, csak azt reméltem, megy majd.
De nem is léphettem, ha nem fogták kezem.
De ma már lehetek a sár közepén, s a hegy tetején,
Elestem százszor már, de erősebb lesz ki talpra áll.
Most vár rám amit kértem,
S egyre közelebb érzem.
Van még annyi tervem,
Hogy az egekig ér el,
És sosem adom fel.
Refrén.